Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!

A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk, aki a keresztény vallás szerint Isten fia, aki emberré lett, keresztre feszítették és feltámadt. Az ünnepe alkalmából különböző felekezetek vezetői köszöntik a Szatmár.ro olvasóit néhány karácsonyi gondolattal.

Kedves Híveim!

Karácsony örömteli vigasztalását szeretném megosztani veletek, akiket oly sok minden aggaszt, félelemben tart. A munkanélküliség, a gazdasági krízis, a mindennapi gondok és szenvedések fölött nincs hatalmunk, nem tudjuk megszüntetni, de Karácsonykor Annak születését ünnepeljük, aki meg tudja szelídíteni, és a javunkra tudja fordítani mindezeket.

Egy gyermek születése önmagában is titok. Nem lehet azon egyhamar napirendre térni, amikor egyszer csak ott mocorog egy tenyérnyi gyermek édesapja kezében, édesanyja hasán. Már ez a titok is kitágítja a horizontot, megnevezhetetlen örömet gyújt a szülők, rokonok lelkében. Új élet született, aki nagy reménységre ad okot, akármilyen körülmények között jött is a világra. Szűz Mária és Szent József átélték egykor ezt az örömet és reménységet, de azt is, amire ezen felül a hit bátorította és jogosította fel őket: gyermekük, akit Jézusnak neveztek, a világ Üdvözítőjének született. Eredete titokzatos, számukra is megfoghatatlan volt.

A Karácsony titka előtt a hívő ember elnémul, mert mit is szólhatna a Teremtő e hihetetlenül nagylelkű lépéséhez, szabad döntéséhez. Isten úgy szeretett minket, hogy Üdvözítőt küldött nekünk, aki testvérünkké lett. Minden értelmet felülmúlóan teljesítette be Izajás próféta jövendölését, ő Emánuel, ami azt jelenti: velünk az Isten.

Nem szól még egy szót sem, nem tud beszélni. Semmi mást nem képes, mint elfogadni a gyermeki lét korlátait és ajándékait. De ezzel is tanít minket: „ha meg nem változtok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában." (Mt 18,3-4)

Azáltal, hogy Isten Fia csecsemőként jelent meg közöttünk, számunkra a bizalom új ideje kezdődött. Az emberré lett Isten emberekre bízta magát. Bárcsak megértenénk, mit rejt ez a titok!

Testvéreim, ha Isten egy kiszolgáltatott, védtelen, segítségre szoruló gyermekben testesült meg, hogy megmutassa, mennyire rászorul a mi szeretetünkre, akkor Karácsonykor mi is nagy elhatározást tehetnénk, és újra rábízhatnánk magunkat Istenre. Fogadjuk el, hogy Isten gyermekei vagyunk, és minden élethelyzetben, életkorban, életállapotban válasszuk szabadon ezt az ajándékot! Éljünk úgy, hogy mi most az Atya jelenlétében az Ő gyermekeiként vagyunk itt, ebben a világban! Istengyermekségünk fényében próbáljuk meg újra értelmezni, újra fogalmazni jelenünket és múltunkat! Isten gyermekeként minden megváltozik, s Jézus arcképe lassan-lassan kirajzolódik a mi életünkön is. Természetesen hosszú folyamat mire belenövünk újra a gyermeki bizalomba és megtanuljuk rábízni magunkat a Mennyei Atya szeretetére, de amikor megtesszük, béke lesz a szívünkben és nem lázadás.

Krisztusban szeretett Testvérek! A Szatmári Egyházmegyében Advent első vasárnapján meghirdettük a Misszió Évét, melynek mottója: „Együtt az úton." Ugyan ki mással szeretnénk jobban együtt lenni életünk útján, mint éppen Vele, aki emberré lett, csakhogy útitársunk lehessen?

Ezekkel a gondolatokkal és Boldog Scheffler János vértanú püspökünk közbenjárását kérve kívánok minden kedves hívemnek áldott szent ünnepeket és boldog új évet, 2011 Karácsonyán.

Schönberger Jenő, püspök

Ján.1: 14a És az Ige testté lett és lakozzék mi közöttünk és láttuk az ő dicsőségét

Keresztyén Testvéreim, Karácsonyt Ünneplő Kedves Híveim! Mindnyájan azzal a kéréssel indultunk el advent kezdetén, hogy, Istenem adj nekem boldog megérkezést a Betlehemi jászol bölcsőhöz. A Gyermekre figyelve, a Gyermeket a szívünk bölcsőjébe befogadva, jertek együtt figyeljünk a karácsonyi örömüzenetre, hogy valóban boldog, békés megérkezésünk legyen. Nagyon megdöbbentő, hogy "az Ige testté lett" és nem tudom, érezzük-e, hogy amikor az ember megvakult ott az Édenben, Isten azért hagyott egy nyitott kaput. Hallani tudott még. Látni nem, de hallani igen. Olvassuk, hogy hallották az Úristen szavát, amikor hűvös alkonyatkor a kertben járt. Isten megkereste a didergő embert, az Ő engedetlensége miatt. Az embernek nyitva maradt ez az egy kapu: A hit hallásból van, a hallás pedig az igehirdetésen keresztül. Nem tudom, tudjátok-e ebben a pillanatban áldani az Urat, hogy hagyott egy nyitott kaput a bűn állapotában is, ezért tudtunk hozzá menekülni, tékozló fiúként. Volt egy nyitott kapu, ahol hallhattam Istennek az Igéjét. Szóltak a próféták, szóltak Istennek választott emberei. És a nép hallott, nem látott, de hallott.

Testvérem szeretném a karácsony üzenetét szíved hústáblájára ráírni: Isten egy második kaput nyitott. Az Ige Emberré lett, láthatóvá. Óriási dolog az, hogy Isten lejött a földre, testet öltött és láthatóvá lett. A következő kapun, a szemén keresztül is láthatta ez a világ Jézusban. Bár tudnánk együtt örülni ennek a karácsonyi kapunyitásnak, hogy Isten lejött erre a földre és emberi szem számára láthatóvá lett, ott abban a kicsi Gyermekben. Testvérek ez a csoda, hogy láthatóvá lett a szem számára. "Az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk." A látható Ige Jézus Krisztusban.

Azt mondja az Ige, hogy "mi láttuk". A tanítványok erről tesznek bizonyságot és János is azt mondja: "mi láttuk". Kérdezem: mindenki látta akkor, amikor láthatóvá lett? Nem! Csak azok, akik elmondják, hogy mi láttuk.

Egy percig gondoljuk végig, hogy mit látott a világ karácsonykor? Egy szegény, fáradt, nyomorult asszonyt, aki szülni készült és nem volt hol. Egy agyonfáradt, agyonhajszolt férfit és egy gyermeket, akinek nem volt sehol helye. Ezt látta a világ. Látta az Ő dicsőségét? Nem, nem. De voltak, akik látták. A pásztorok látták. A bölcsek látták. Később Simeon látta. Anna látta. Hárman négyen mondhatták: láttuk! Testvéreim, álljunk mi is be a látók soraiba, mert csak így lesz karácsonyunk, nem is akármilyen, boldog, meghitt.

Később, ha Jézus életét végignézzük, gondoljunk arra, mit látott a világ? Egy vándortanítót, egy olyan valakit, aki hihetetlen dolgokat mond, és azt mondják, hogy törvénytaposó, - hiszen ezért feszítik meg. Olyan valakit, aki nem tartja meg a szombatot, állandó háborgás van körülötte, ahogy a világ látja Őt. Valakit, aki Istent Atyjának meri mondani

Most mégis azt olvassuk itt, hogy "Az Ige testté lett és lakozzék mi közöttünk és mi láttuk az Ő dicsőségét". Mi most még nem látásban, hanem hitben élünk, de ahhoz, hogy meglássuk az Ő dicsőségét a második advent végén, lelki szemeinkkel meg kell, lássuk, hogy a betlehemi jászolbölcsőben, az" Ige testté lett „éretünk.

Mindig haragszom, amikor emberek azt mondják, ne minket nézzetek, az Urat nézzétek. Hát hogy nézzék az Urat? Hol lássák az Urat, ha nem az Övéiben? Ne utasítsd vissza, rajtad és rajtam akarják látni Krisztust. De csak azon lehet látni, aki látja Őt. Minden nap látja Őt, minden dolgában látja Őt. Aki nem magát keresi már minden eseményben, hanem Jézust.
Testvérem, ma karácsonykor megláthatod Őt, a betlehemi jászolban, s rajtad keresztül az éhező és szomjúhozó világ. Csak nyisd ki szemedet! Ámen.

Kovács Sándor
Lelkipásztor-esperes

Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre. (100. Zsoltár)

A zarándokok megérkeztek Jeruzsálembe, a templomhoz, és ezért ujjonganak, örvendeznek. Nem utolsó sorban hálájukat fejezik ki egyrészt azért mert Isten megóvta őket a hosszú és fáradságos utón, másrészt azért, mert ismét felismerték, hogy „Jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Mi is elérkeztünk a lelki zarándoklatunk végéhez, közeledünk az ünnephez. Az utolsó száz méteren mindent megteszünk, hogy az ünnep szép legyen, finom legyen, és nem utolsó sorban, hogy az ajándékok és a megteremtett környezet által mindenki boldog legyen, mindenki áterezze azt a szeretetet, amellyel készültünk az ünnepre. De készülődésünk mögött ott bujkál a félelem, hogy vajon minden a helyén lesz az ünnepen, mindenki jól érzi majd magát? Talán vannak olyanok akik rettegnek az ünneptől, mert az igyekezet ellenére mégis egyedül vannak, s így sivár lesz az ünnep órája.

Akármennyire aggódnánk, félnénk is az ünnep eljön, az ünnep itt lesz. És ez azért van, mert az ünnepet, készülődésünk ellenére nem mi csináljuk, hanem Istentől kapjuk ajándékba. Az ünnepben nem mi indulunk Isten felé, hanem ő jön felénk úgy, hogy testet ölt a megszületett kisdedben. A zarándokokhoz hasonlóan mi is ismerjük hát fel, „Jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre. Ámen

Az evangélikus - lutheránus egyházközségek nevében Áldott Ünnepet kívánok.

Gödri Alpár lelkész